Deprecated: mysql_pconnect(): The mysql extension is deprecated and will be removed in the future: use mysqli or PDO instead in /home/content/01/10374101/html/hunspa_info/Connections/dbadat.php on line 9
Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátót

Közeli helyek

Természeti értékek >> Arborétum, botanikus kert | Vácrátót

Vácrátóti Botanikus Kert
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete (ÖBKI), Vácrátóti arborétum

Elérhetőségek

Cím: 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4.
Tel.: +36 28 360 122
Mobil:
Fax: +36 28 360 110
E-mail:
Honlap: www.botkert.hu
GPS: LAT: 47.707520, LON: 19.236723

Nyitvatartás

április 1.-október 31.
minden nap 8-18 óráig

november 1.-március 31.
minden nap 8-16 óráig

Az ország legnagyobb botanikus kertje a leggazdagabb hazai élőnövény gyűjteményt vonultatja fel, 29 hektárnyi területén közel 13 000 növényfajt és fajtát mutat be. Teljes területe természetvédelmi oltalom alatt áll.

Fotók

Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Malom Vácrátóti Botanikus Kert - Rendszertani gyűjtemény Vácrátóti Botanikus Kert - Üvegház Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Vácrátóti Botanikus Kert - Botanikai Tanséta

Leírás

Kertünk az ország legnagyobb botanikus kertje, s egyben a leggazdagabb hazai élőnövény gyűjtemény, amely 29 hektárnyi területén közel 13,000 növényfajt és fajtát mutat be.

Látogatóink 3100 fa- és cserje árnyékában azzal az érzéssel sétálhatnak, mintha Kelet-Ázsia lombos erdeiben, vagy Észak-Amerika fenyveseiben járnának.

Sziklakertünk 6 flórabirodalom virágékességeiből és 25 magashegység alpesi virágaiból álló színpompás kaleidoszkópot kínál a gyönyörködni vágyó vendégeinknek.
Egynyári növénybemutatónk gazdag fajtakiállításával kívánunk segíteni azoknak, akik saját kertjük szépítéséhez keresnek ötleteket.
Rendszertani gyűjteményünk 100 növénycsalád több, mint 2500 virágos növényfaján szemlélteti a növényvilág hallatlan gazdagságú kialakulásának történetét.

A trópusok sajátos növényvilágából üvegházaink adnak ízelítőt, bemutatva a síksági esőerdők pálmákban gazdag, a száraz övezetek sivatagjainak pozsgás, valamint a mohákban és páfrányfákban gazdag hegyi esőerdők növényi különlegességeit.

Botanikai Tanséta
2007 szeptemberében megnyílt a Botanikai Tanséta , melynek 8 állomása néhány növénytani alapfogalmat és egy-egy Linné által leírt növényt illetve Linné botanikai tevékenységét mutatja be. A látogatók a kert térképén jelölt útvonalon keresztül juthatnak el az állomásokhoz, ahol a kert nevezetes és érdekes növényei szolgálnak a táblán leírtak mellé, élő illusztrációul. Felnőtt és gyerek látogatóink nemcsak a növényeket ismerhetik meg, de például az első állomáson kiderül, hogy az örökzöldek váltják-e a levelüket, s vannak-e fenyők, melyek télire lehullatják lombjukat. A második állomáson megtudhatjuk, hogy fa-e a „banánfa”, mik azok a rácscserjék, és melyek a Föld leghatalmasabb élőlényei. A harmadik és negyedik állomáson egy-egy ősi, sok millió éve virágkorát élt fa mutatkozik be, s arról is olvashatunk, hogy hogyan lélegzik a vízben álló mocsárciprus és Linné 250 éve mi alapján csoportosította a növényeket. Az ötödik megállónál kertünk egyik legidősebb fájának számolhatjuk meg az évgyűrűit, majd a hatodik állomáson kiderül, hogy miért különc növény erdeink örökzöld liánja, a borostyán. A hetedik állomáson a „fák bőréről” olvashatunk sok érdekességet, többek között azt is, hogy a leleményes ember mi mindenre használja azt. A nyolcadik megálló a növények életében rendkívül fontos illóolajok kapcsán, a gyógy- és fűszernövényeket mutatja be, mindezt természetesen élő növények közreműködésével.

A TANSÉTA ÁLLOMÁSAI:
1. Örökzöldek
2. Fák
3. Légzőgyökerek
4. Nyitvatermők
5. Évgyűrűk
6. Liánok
7. A kéreg
8. Gyógy- és fűszernövények

Térkép

Extra

Séta a kertben

Írta: Kósa Géza Dr. Kereszty Zoltán, Gerencsér László és Zsilinszky Pál közreműködésével

(Sétánk útvonalát a térképen piros vonal jelzi, a nevezetesebb látnivalókat a kertben, a szövegben és a térképen azonos számmal jelöltük. A szöveg képeire kattintva azok nagyobb méreteit vagy más képeket kapunk)

A főbejáraton (1) belépve a Kutatóintézet egyik laboratóriumi épületét (2) pillantjuk meg. Az előtte lévő díszkertben (3) nyaranta különféle rózsák nyílnak, körülöttük pedig szép örökzöld növények láthatók, így például az észak-amerikai óriás tuja (Thuja plicata), fehér luc (Picea glauca) és a kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor) példányai, vagy néhány ritka kínai fenyő, a csipkekérgű fenyő (Pinus bungeana), a hegyi kék luc (Picea montigena) és a gyémánt luc (Picea gemmata). Néhány szép boróka egészíti ki a képet, köztük a kaizuka-boróka (Juniperus chinensis ’Kaizuka’) és a hosszútűjű boróka (Juniperus rigida) mindkettő Kelet-Ázsiából származik. A díszkert és a szolgálati lakások között az orgona (Syringa vulgaris) gyűjtemény díszlik, mintegy 40 fajtával.

A "Tornácosház" (4) túlsó sarkánál lévő többszörös útelágazásnál a botanikus kert nagyméretű térképével (5) találjuk szemben magunkat, amely kitűnő áttekintést nyújt a területről. Utunk a térképtől közvetlen balra eső úton vezet tovább. Jobb kéz felől, a fák alatt érdekes bőrnemű-levelű törpecserje borítja a talajt. Ez a Japánból származó, a puszpánggal rokon örökzöld növény a pahiszandra (Pachysandra terminalis), amely kitűnő árnyéki talajtakaró.

Rövidesen kitárul előttünk a másfél hektárnyi területen elhelyezkedő szabadtéri, rendszertani gyűjtemény (6), mely fejlődéstörténeti sorrendben mutatja be a virágos növények évmilliók alatt kialakult különböző csoportjait tudományos rendszertani egységekbe osztályozva. A gyűjteményt Dr. Ujvárosi Miklós, a kutatóintézet egykori igazgatóhelyettese létesítette 1955-ben, Soó Rezső akadémikus akkor legkorszerűbb fejlődéstörténeti rendszere alapján. Eredeti formáját megőrizve ez adja meg ma is e gyűjtemény egyedülálló tudománytörténeti értékét. A területen főleg lágyszárúakat találunk a világ minden tájáról és néhány kisebb cserjét díszítés és árnyékolás céljából. Külön-külön ágyásokban foglalnak helyet az egyes növénycsaládok képviselői. Csak olyan növényeket találunk itt, amelyek elviselik e terület szélsőségesen szárazföldi klímáját, így szabadban is nevelhetők. Az ágyások szélén információs táblákon olvashatók a családok nevei és főbb jellemzői. (Lásd részletes térképmellékletet!)

Bevezetőként ismerkedjünk meg néhány érdekes, utunkba eső növényfajjal. Itt balra a keserűfűfélék ágyásának közepén nagytermetű ázsiai rebarbara fajokat látunk, melyek hatalmas leveleik felett április végén hozzák magas fehér virágzatukat. A kerti rebarbarát (Rheum rhabarbarum) újabban nálunk is egyre többen termesztik. A rendkívül erőszakosan terjedő japán óriáskeserűfű (Reynoutria sachalinensis) hazánk némely területén szinte kiirthatatlan bozótot alkot. A japán szálkás keserűfű (Polygonum cuspidatum) kihajló ágai vetnek árnyékot a pázsitra.

A főúton továbbhaladva két nagy ágyást látunk, melyek csak május végén kezdenek igazán benépesülni, és szeptemberben már elszáradnak. A paréj- és libatopfélék ugyanis nálunk kevés kivétellel egynyári növények, így évenként vetve vagy előnevelve szaporíthatók. A paréjfélék (Amaranthaceae) közül közismert a kertekben díszlő csüngő amaránt (Amaranthus caudatus), a piros amaránt (Amaranthus hypochondriacus) vagy a kakastaréj (Celosia argentea). A zöldségparéj (Amaranthus tricolor) világszerte fogyasztott, fontos spenótszerűen elkészíthető konyhai növény. Mellettük, a libatopfélék (Chenopodiaceae) között felismerhetjük két gyakori zöldségnövényünket, a spenótot (Spinacia oleracea) és a céklát (Beta vulgaris provar. conditiva), valamint ez utóbbi ősét a vadrépát (Beta maritima). Kerti dísznövényeink közül itt található a nyári ciprus (Kochia scoparia) és a kerti laboda (Atriplex hortensis) piros és zöld levelű változata is.

Az úton előre tekintve balfelől az ajakosvirágúak csalogatnak, a főút mellett mindjárt levendula (Lavandula angustifolia) és orvosi zsálya bokrokkal (Salvia officinalis) találkozunk, majd beljebb több helyen a magasan kiemelkedő macskahere (Phlomis tuberosa) idézi fel képzeletünkben az egykori, jellegzetesen hazai löszpusztaerdők hangulatát. A mögöttük távolabb kiemelkedő magas cserje a melegégövi vasfűfélék (Verbenaceae) családját képviselő kínai barátcserje (Vitex negundo) Jobbra tekintve előttünk a gyógyszeriparban fontos meténgféléket (Apocynaceae) látjuk. Az amzónia (Amsonia tabernaemontana) amerikai, míg a kis télizöld (Vinca minor) hazai származású. A selyemkórófélék (Asclepiadaceae) közül találkozhatunk többek között a rácsra felfutó mediterráneumban honos görögtekerccsel (Periploca graeca) és a nálunk meghonosodott észak-amerikai selyemkóróval (Asclepias syriaca).

A domb irányába fordulva két ágyást borít tavaszutón a szegfűfélék tarka együttese. Az ágyakban több helyen nagy, fehéren virágzó párnákban a molyhos madárhúrt (Cerastium tomentosum) látjuk. Későbbi virágzású, élénkvörös színű virág az égőszerelem (Lychnis chalcedonica). Induljunk el a szegfűk mellett fel a kis dombra. Jobbra még látjuk az orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) bokrait az ágy közepén, majd mögöttük a fenyők előtt az amerikai származású álkörmösfélék (Phytolaccaceae) kétméteres képviselőit. A dombra közeledve ismerősök köszöntenek jobbról. A kertjeinkben gyakori csodatölcsér (Mirabilis jalapa) különböző színváltozatai gyönyörködtetik a szemet a nyári hónapokban. Balra egy trópusi család, a királydinnyefélék (Zygophylleae) nálunk ritka tagjával, a járomlevélcserjével ismerkedhetünk meg (Zygophyllum fabago). Ezután a mályvafélék (Malvaceae) népes társaságában sok ismerőst üdvözölhetünk. A kerti díszmályvák sok színben pompáznak (Alcea rosea), a törökrózsa (Hibiscus syriacus) tartós virágzásával sokáig tarkítja a környéket, sőt a hatalmas rózsaszín virágú észak-amerikai mocsármályva (Hibiscus moscheutos) is teljes pompában mutatkozik a nyár közepére.

Felérkeztünk a dombra, és kitárul előttünk a gyűjtemény teljes panorámája. Látjuk a széles sugárutakat, melyek az 5 fejlődési ágazatot egymástól elválasztva mind innen indulnak, jelképezve a növényvilág párhuzamos fejlődését a legegyszerűbb boglárkaféléktől az utak végén található legfiatalabb és egyben legfejlettebb csoportokig. A gyűjtemény elrendezése oldalirányban is mutatja a családok rokonsági viszonyait. Itt a körben a legősibb családok közül a borbolyafélék (Berberidaceae) két faját mutatjuk be. Előttünk a boglárkafélék (Ranunculaceae) 5 kis ágya mindegyik ágazat elején jelzi a fejlődés kezdeti fokát. Közülük sok fajt jól ismerünk. Ilyen a harangláb (Aquilegia spp.), a borzaskata (Nigella damascena), a hupehi szellőrózsa (Anemone hupehensis).

Térjünk vissza a főútvonalra a második sugárúton lefelé haladva. Jobbra egy kis ágyban a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) közül a belső ázsiai hegyek dísze a vaskoslevelű bőrlevél (Bergenia crassifolia) a legismertebb. Ezután bal felől egy ágyasban látjuk a lenféléket és a madársóskafélék (Oxalidaceae) néhány, nálunk egynyáriként nevelhető faját. A főútra kiérve érdemes megállni rövid időre.
Balról a grúz ködvirág (Andrachne colchica) és a kutyatejcserje (Securinega suffruticosa) egymás mellett adnak ízelítőt a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) változatos alakgazdagságából. Nyár közepétől már a díszes ricinus is virágzik (Ricinus communis). A szomszédos ágyban tavasszal nyílnak a sziklakertek hálás növényei az árlevelű lángvirágok (Phlox subulata).

A főút túloldalán balfelől a szulákfélék (Convolvulaceae) ágyásában az egynyári hajnalkafélék csak a nyár közepére borítják virágba a támaszokra felkúszott zöld lombozatot. Köztük figyeljük meg ritka mexikói csodahajnalkát (Mina lobata) közelebbről is. Az ágyás mögött a rendszer szélén találjuk a korintoszi oszlopfő díszítéséről jól ismert balkáni akantuszokat (Acanthaceae).

Visszatérve a főúton folytassuk sétánkat. Balra tekintve embermagasságú bozótként borít egy kisebb ágyat a távolkeleti, szívlevelű arália (Aralia cordata). Mellette a vele közeli rokonságban lévő ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) között magasan kiemelkedik a június végén virágzó kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), melynek hatalmas levelei érintésre hosszantartó bőrgyulladást okozhatnak. Jobbra és balra a hüvelyesek (Leguminosae) képviselőit vizsgálhatjuk négy nagy ágyásban. Közülük talán legérdekesebbek a távírónövény (Desmodium canadense), a mediterrán ülőlevelű zanót (Cytisus sessilifolius) és az észak-amerikai déli borsófürt (Baptisia australis). A hazai fajok is képviseltek; mindjárt a sarkon a fátyolszerű keskenylevelű bükköny (Vicia tenuifolia), mellette a pirosló herével (Trifolium rubens), a következő ágyás közepén az ártereinken egyre jobban elhatalmasodó gyalogakác (Amorpha fruticosa), előtte előtte pedig a messziről barnálló terméseiről a nyár végén könnyen felismerhető ednámkóró (Glycyrrhiza echinata) látható. Az ágyás túloldalán lévő borsófa (Caragana arborescens) közép-ázsiai díszcserjénk.

A betonlapokkal fedett derítő előtt balra a sok sárgavirágú magas ligetszépefélék (Oenotheraceae) között az alacsony elterülő növésű missouri ligetszépe (Oenothera missouriensis) látható, amely hosszú virágzási ideje miatt kertjeink hálás dísze. Kaliforniai származású a kertjeinkben gyakori egyéves tündérkürt (Godetia amoena). A derítő sarkánál jobbra tekintve kisebb háromszögű ágy sarkán elől az indiai sárgakender (Datisca cannabina) önmaga egy egész családot képvisel (Datiscaceae). Mögötte ugyanebben az ágyban a loasafélék családja (Loasaceae) több kúszó faját látjuk, melyek kínzó fájdalmat okozó mirigyszőreikről nevezetesek. Tovább haladva jobbra harangvirágok (Campanulaceae) mutatják be a kék szín sokféle árnyalatát a nyár elején. Terjedőben lévő dísznövényünk a hírharang (Platycodon grandiflorum) /kép1, kép2, kép3/több színben is díszíti virágzáskor az ágyást, melynek út menti sarkában növő lobéliafélék (Lobeliaceae) között sok a dísznövény.

Most balfelé fordulva egymás mellett tíz ágyásban a fészkes- virágzatúak (Compositae) hatalmas tömegét látjuk, mely főleg a nyár vége felé borul virágba. Előttünk van lila virágaival az amerikai származású érdeslevelű őszirózsa (Aster novae-angliae), a kaliforniai napraforgó (Helianthus californicus) és az ágy közepén magasodó dél-európai magas szamárkenyér (Echinops commutatus) Távolabb a szivattyúház irányában három méternél is magasabbra nő nyár végére az óriás szilfium (Silphium perfoliatum). EIőttünk balkézre a tökfélék (Cucurbitaceae) közül a felkúszó süntök (Echinocystis lobata) és a kabakpityóka (Thladiantha dubia) évelők. Az elől nagy párnaként szétterjedő magrugó (Ecballium elaterium), mely megérett magjait messze kilöveli, jóllehet a mediterrán területek gyomnövénye, igen jól szaporodik magról a mi éghajlatunkon is. Szintén onnan származik a földitök (Bryonia dioica), mely piros bogyóterméseivel szép dísze a nyáron hamar elszáradó lombozatnak.

A gyűjtemény oktatási célkitűzéseit is szolgálja a tőlünk jobbra látható nagy ágyás, melyben termesztett haszonnövényeink közül mutatunk be egy-egy gyakran megújított növénycsoportot (jelenleg gyógy- és fűszernövényeket).

Az ágyás mögött a keresztesvirágúak családjában kora tavasszal nyílnak a pázsitviolák (Aubrietia) és a ternyék (Alyssum).

Utunk végéhez közeledve az egyszikűek birodalmába érünk. Köztük a legnagyobb család, a pázsitfűfélék (Gramineae) négy nagy ágyásban láthatók. Ideérkezve jobbról egy harántcsíkos levelű magas bokor hívja fel magára tekintetünket; a zebrafű, mely az alapfajnak (Miscanthus sinensis) egy csíkos változata. Mögötte a négy méter magasságú gyapjasfű (Erianthus ravennae) virágzati szárát sötétlila levélhüvelyek tarkázzák. Balról egy igazi kínai bambuszt, az örökzöld botnádat (Phyllostachys viridi-glaucescens) látjuk.
A következő ágyban balról a szibériai szőrtippan (Achnatherum splendens) hajlik ki méteres száraival az útra, mögötte pedig a magas gyöngyperje (Melica altissima) fehér és vöröses füzérkéjű változatát láthatjuk. A szemközti ágyban fontos gazdasági növényekkel is találkozhatunk, így a kukorica (Zea mays), a köles (Panicum miliaceum) több változatával, valamint kenyérgabonaféléinkkel is. Nyár végén érdemes még megkeresni a trópusi klímában két méter magasságot is elérő Jób-könnyét (Coix lacryma-jobi), melynek nagy fényes magvaiból gyöngyfüzéreket, rózsafüzért is készítettek.

A rendszer végéhez érkeztünk ugyan, de ha van időnk részletesebb körültekintésre, nézzük meg a mellékutak mentén a rendszer belsejében rejtőző sok kisebb családot, melyekben ugyancsak találhatunk érdekes növényfajokat. Ilyen a dél-európai származású, szagos levelű kerti ruta csoport (Ruta graveolens) a Rutaceae családban, az uráli fejvirág (Cephalaria uralensis) a mácsonyaféléknél, a keleti díszmák (Papaver orientale) a mákféléknél, a sárga virágoszlop (Asphodeline liburnica) a liliomféléknél, és még számtalan sok egyéb dísz- és vadnövény.

Az eredeti flórából is számos családba telepítettünk be vadon termő növényeket, melyeket a jeltábla tetején a származási név és a termőhelyén történt begyűjtés jele () mutat.

A száraz meleg nyári hónapokban feltétlenül szükséges a gyűjtemény tartósabb öntözése, mely a sétában akadályt jelent. Ezért szíves megértésüket kérjük!

A rendszertani gyűjteményt örökzöld és lombhullató fák koszorúzzák. A domb mögött szép feketefenyő (7, Pinus nigra) csoport áll őrt, környékén terebélyes tiszafák vannak. (8, Taxus baccata). A tiszafa lassú növekedésű, kemény, vörös fájú növény. Mivel értékes nyersanyag volt, nálunk ma már vadon alig található. Ezek a példányok közel egyidősek a kerttel. Közülük néhány virginiai boróka emelkedik ki. A dombon láthatjuk még a fehér eperfa szomorú változatát (9, Morus alba ’Pendula’) és a mátrai ősjuhart (10, Acer acuminatilobum). Az utóbbi, mely a mezei juharhoz igen hasonló, vadon csak a Mátrában él egyetlen helyen.

A pázsitfüvek családjánál, elhagyva a rendszertani gyűjteményt, balra mindjárt egy nagyméretű húsos som (11, Cornus mas) bokrot találunk. Kora tavasszal sárga virágai, ősszel piros termései díszítik. Kitűnő szörpje és lekvárja sokak előtt ismert. Az út másik oldalán a japán parafa (12, Phellodendron japonicum) terebélyes példányát látjuk. Nevét vastag, puha kérgéről kapta.

Az útelágazásnál, balra a dombocskán ezüstfenyők (Picea pungens ’Glauca’) társaságában három, szívalakú levelű, japán katsurafa (13, Cercidiphyllum japonicum) áll. Ősszel sárguló lombjuk illata a mazsoláskalácséra emlékeztet, ezért kalácsfának is hívják. A sarkon lévő, szomorú kőrisnél (14, Fraxinus excelsior ’Pendula’) forduljunk jobbra, néhány lépés után jókora, terebélyes pagodafával (15, Sophora japonica) találkozunk. Népszerű és igen jó várostűrő fa, kései virágzása miatt is értékes.
A keresztútnál balra tekintélyes korú, hatalmas törökmogyoró (16, Corylus colurna) tornyosul. Észak-Törökországban jókora erdőket alkot ez a fa. Szemben vele észak-amerikai sárgafák (17, Cladrastis lutea) díszlenek, nevüket fénylő, sárga gesztjükről kapták, látványos, fehér virágaik miatt hazájukban kedvelt díszfák.

E fák mögött és a Nagy-rét (18) innenső végén helyezkedik el a bazsarózsagyűjtemény (19), amely virágzáskor szemet gyönyörködtető látnivaló a zöld pázsitszőnyegen. Most balra folytatjuk a sétát, az előttünk kitáruló hatalmas tisztást, a Nagy-rétet figyelemre méltó fák szegélyezik. Közvetlen mellettünk karcsú, oszlopos malonyai tuják (20, Thuja occidentalis ’Malonyána’) csoportjait látjuk. A tiszafás szélénél egymás mellé ültették a hemlock fenyőt (Tsuga canadensis) és a japán áltiszafát (21, Cephalotaxus drupacea).

A Nagy-tó (23) partján Somogyi József "Csellós leány" (22) szobra látható. Innen a Nagy-rét túlsó felére tekintve megpillantjuk a Kutatóintézet központi épületét (24). Tavasszal és ősszel az épülettől jobbra látszó, színes levelű fák felejthetetlen élményben részesítenek. Vérjuharok (25, Acer platanoides ’Schwedlerii’) vér- és aranybükkök (26, Fagus sylvatica ’Atropunicea’ és ’Zlatia’) sorakoznak itt, előttük a sásliliom (Hemerocallis) gyűjtemény (27) virágai pompáznak.

A tóparton hazai vízinövények tenyésznek. Virágzáskor kitűnik közülük a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), a réti füzény (Lythrum salicaria) és a virágkáka (Butomus umbellatus). Az utóbbi kettő lila illetve rózsaszín virágú. Itt hozza zöld torzsavirágzatát a gyógynövényként is jól ismert kálmos (Acorus calamus). A figyelmes szemlélődő a jellegzetes, a levél formájáról elnevezett nyílfüvet (Sagittaria sagittifolia), a nagy levelű vízi hídőrt (Alisma plantago-aquatica) és az ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) is felfedezheti. Elhaladva a két nagy vérmogyoró (28, Corylus maxima ’Purpurea’) lombsátra alatt, néhány, kínai ráncoslevelű bangitát (29, Viburnum rhytidophyllum) látunk, mellettük libanoni tölgy (30, Quercus libani) áll.

Mielőtt folytatnánk utunkat a balra feltűnő hídon átkelve, kukkantsunk be a Kerek-szigetre (31). Középütt hatalmas bokrétafák, ismertebb néven vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum) zöldellnek, körben ritka fenyők, mint például az arizóniai jegenyefenyő (Abies lasiocarpa var. arisonica). Közöttük bontja tavasszal nagy, illatos, porcelánfehér virágait a japán kobusi-liliomfa (Magnolia kobus). Az aljnövényzetben sokszor még a hó alól bukkan elő a téltemető (Eranthis hiemalis). A sziget padjain megpihenve kellemes kilátásban gyönyörködhetünk.

Visszatérvén a kis kitérőről égbenyúló lucok és vörösfenyők közt haladunk tovább. Itt találjuk az Iker-tavat (32). Víztükrét részben beárnyékolják a környező fák, de ahol szabadon éri a napsugár a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga virágú vízitök (Nuphar luteum) tövei látszanak. A parton érdekes növények keltik fel figyelmünket. A hatalmas levelű tavi lórom (Rumex hydrolapathum) több helyütt szegélyezi a tavat. Mellette könyököl a vízbe a gömbölyű, zöld virágzatú, ritka gombcserje (33, Cephalanthus occidentalis), amely Észak-Amerika mocsarainak lakója, és egyazon családba tartozik a kávéval. Néhány lépésnyire a szintén erről a kontinensről származó uborkaliliomfa (Magnolia acuminata) sudár példánya látható.

A tavon átvezető híd mellett van a kert egyik nevezetessége, egy idős mocsárciprus (34, Taxodium distichum). Ez a lombhullató fenyő az USA DK-i részén, mocsárvidékeken alkot nagy állományokat. Hogy földalatti, illetve vízalatti részeinek is biztosítsa az életfontosságú oxigént, különleges, földből kiálló légzőgyökereket növeszt. Ennek a példánynak több száz is nőtt, melyeket sérülésveszély miatt korlát véd. A hídon érdemes megállni egy pillanatra.
A szigetet megtermett kaukázusi szárnyasdiók (35, Pterocarya fraxinifolia) szegélyezik. Lombkoronájuk a víztükör fölé borul, apró dióik hosszú füzérekben lógnak. A lombjuk közt átszűrődő fények játéka nagyszerű látványt nyújt a fodros víz tükrén.

A szigetre lépve, balra hatalmas teltvirágú vadgesztenyefa (36, Aesculus hippocastanum ’Baumannii’) áll. Számos egzotikus örökzöld is nő itt, többek közt a japán szugi-fenyő (Cryptomeria japonica), hibá-életfa (Thujopsis dolobrata) és a szawara-hamisciprus kerti változata (Chamaecyparis pisifera ’Squarrosa’). A tiszafák fölé emelkedő magas fák közül említésre méltó a jókora közönséges gyertyán (37, Carpinus betulus) szeldelt levelű bükk (39, Fagus sylvatica ’Laciniata’) és a nálunk csak kisebb fává növő, itt tekintélyes narancseper (38, Maclura pomifera) példány. Nagy, gömbölyded, tejnedves termései lombhullás után is az ágakon maradnak.

A lombsátor a romantikus kertek egyik gyakori motívumát, a műromot rejti (40). A borostyánnal (Hedera helix) befutott falakon alig vehető észre, hogy nem századokkal ezelőtt épültek. A romok körül és a sziget nyirkos talaján tavasszal hazai erdeink növényeinek tömege virít. Mindenütt az ujjas keltike (Corydalis solida) virít a sárga virágú salátaboglárkával (Ficaria verna) tarkítva. A kecses ligeti és a bogláros szellőrózsa (Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides) fehér illetve sárga szirmait bontogatja, odébb szártalan kankalinok (Primula vulgaris) virágcsomói élénkítik az avart, mellettük az ikrás fogas-ír (Dentaria glandulosa) ibolyásvörös virágai tündökölnek. A különféle hunyorok (Helleborus) között a kapotnyak (Asarum europaeum) vese alakú levelei fénylenek.

Elhagyva a szigetet átkelünk a Sződ-Rákos patak hídján és jobbra fordulunk. Az út a patakot kísérő ligetben halad, kétoldalt jezsámen (41, Philadelphus) bokrokkal szegélyezve, amelyek fehér virágai május végén illatfelhőbe borítják a környéket. A környező százados fák egynéhánya végigszemlélhette a kert keletkezését és fejlődését. Különösen szépek a mélyen barázdált kérgű, óriási magyar kőrisek (42, Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), amelyek a Kárpát-medence bennszülött növényei. A világos szürke törzsű bükkök (43, Fagus sylvatica) törzsei nyílegyenesen törnek az égnek. Alattuk kora tavasszal a tőzike (Leucojum vernum), s a hóvirág (Galanthus nivalis) fehér virágai bukkannak elő, őket váltja a nagy tömegben megjelenő, lila-kék színű, pettyegetett levelű tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a keltike és a fehér galambvirág (Isopyrum thalictroides) tarka szőttese.

Rövid séta után a patakon hangulatosan csobogó sellőhöz (44) érkezünk. Mellette pihenőt alakítottak ki. A környéken, a patak mentén egy erőteljes növekedésű, aromás illatú növény töveit fedezhetjük fel. Nyáron nyíló fészekvirágzatai élénk sárgák; ez a telekivirág (Telekia speciosa), amelyet Teleki Sámuel grófról, a híres marosvásárhelyi könyvtár - a Téka - alapítójáról neveztek el. Erdélytől a Kaukázusig a hegyi patakok partján gyakran találkozhatunk vele. Nem messze nagy fehérnyárak (45, Populus alba) árnyékában ismét híd keresztezi a patakot. Innen már jól látszik a vízimalom (46) farönkökből összerótt épülete. A malom környéki kövek közt egy veszedelmes kúszónövény hajtásai tekeregnek. Narancsvörös őszi lombszíne miatt került Észak-Amerikából földrészünk kertjeibe. A mérges szömörce (Rhus radicans) hármas leveleinek puszta érintése is súlyos, nagyon nehezen gyógyuló, csúnya fekélyeket okozhat, sőt halálos kimenetelű esetekről is tud a szakirodalom. Az utakról itt is szigorúan tilos letérni, akárcsak a kert egész területén. Ezt a szabályt tehát ilyen okok miatt sem árt tiszteletben tartani!

Átellenben a malommal hatalmas sziklákból épített alagúton (47) a Sziklás-tóhoz (48) érkezünk. Az itt nagy számban található köveket a múlt században hordták ide a közeli Naszály hegységből. A tó vadregényes öbleivel, szurdokaival kellemes látványt nyújt. A víztükröt a nyári hónapokban, amikor lassú a vízmozgás, az apró és a bojtos békalencse smaragdzöld tömege borítja (Lemna minor és Spirodela polyrrhiza). A szemközti oldalon óriási, széltépázta csúcsú duglászfenyők (49, Pseudotsuga menziesii) állnak.

Visszatérve az alagúton eredeti útvonalunkra, baloldalt megcsodálhatjuk az Észak-Amerikából származó tulipánfa (50, Liriodendron tulipifera) egyenes, a sűrű ültetés miatt felnyurgult törzsét. Zöldes, tulipánalakú virágaik nyár elején nyílnak, jellegzetes négykaréjú leveleik ősszel élénksárgára színeződnek.

Innen az út a látogatók számára fenntartott új bemutató növényházhoz (51) vezet. Megtekintése a főbejáratnál kifüggesztett rend szerint lehetséges. Az üvegházakban nevelt és fenntartott melegégövi növények gazdag változatosságából ízelítőként hat az itt látható jól ismert és ritkább növények kombinációja. Belépve a növényházba, rögtön szembeötlenek a magas termetű növények közül a pálmák különböző fajai, kisebb és nagyobb termetű példányai (Howeia, Thrinax, Caryota, Pritchardia, Phoenix stb.), amelyek leveleik változatosságával, törzsük szokatlanságával egzotikumként hatnak. Közöttük sok kúszónövény csavarodik a mohával borított fákra. A kontyvirág-félék családjából a hatalmas termetű Philodendronok és Monstera érdekes levélformákkal ismerteti meg a látogatókat. A talaj felszínén versenyeznek egymással az ott kúszó, heverő illetve alacsonyabb és magasabb termetű bokorképű növények. Megtalálhatók itt a tarka pletykafélék, Begoniák, Peperomiák, érdekes és színes fellevelű flamingóvirágok, rengeteg színárnyalatban tobzódó kroton, a bordólila levélszínű Cordyline-k, a csíkos levelű Dracaena-k, a pettyes és csíkos levelű Dieffenbachia és Aglaonema fajok és fajták. A banánfélék közül néhány magasabbra tör szokatlanul nagy leveleivel, míg mások érdekes és pompás virágzatukkal hívják fel magukra a figyelmet (Heliconia, Strelitzia). Megcsodálható a Ficus-ok sokfélesége és versenye az életért. Változatosságuknál talán csak életerejük a lenyűgözőbb. A vízmedence mellett látható néhány bambusztő Ázsia sokszínű növényeiből ízelítőként. A következő vízmederben különböző színű tavirózsák és papiruszsás látható, míg körülöttük a Pandanus-ok néhány képviselője szemlélhető meg. A melegégövi termesztett növények közül is megtalálható a tápióka, banán, kávé, kakaó, avokádó, édesburgonya, bors, kókusz, dinnyefa, vanilia (Manihot, Musa, Coffea, Theobroma, Persea, Ipomoea, Piper, Cocos, Carica, Vanilla) egy-egy képviselője. Vonzó növényegyüttesek csábítják tovább a szemeket különleges levélszínükkel és virágzatukkal az alacsonyabb házak sétaútjára. Változatos anyag képviseli talajfelszínén tenyésző kistermetű növényeket, illetve a mohával bevont törzsekre kúszó különböző liánokat. Itt láthatók a golgota-virág képviselői virágzatuk és gyümölcsük érdekességével, néhány az Aristolochia-k közül, apróbb levelű kúszó Ficus-ok és Aracea-k. Gazdag gyűjteménye látható a nyitvatermőkhöz tartozó Cycasféléknek (Cycas, Zamia, Encephalartos). Továbbhaladva a trópusi növényvilág ékszereiből tanulmányozható az Ananas-félék, orchideák, Marantha-félék és páfrányok sokezer képviselőjéből összeállított növénycsoport. E növények nagy része fánlakó epifiton életmódot folytat, üvegházunkban is ilyen környezetben láthatók. Itt él a Medinilla magnifica is, melynek hatalmas virágzata szinte egyedülálló.

A tudományos célokat szolgáló, jelentős értéket képező gyűjtemények külön házakban nyertek elhelyezést (53). Van kaktusz , pozsgás, bromélia-, páfrány- és orchidea ház. Ezeket a nagyközönség nem látogathatja, de szép képviselőiből sokat megismerhet a bemutató-házakban.

A gyűjteményes és szaporító üvegházak előtt található a sziklakerti gyűjtemény egy része és az árnyéki évelő növények (52) is. Színpompás virágaik különösen tavasszal lenyűgözőek, de a vegetációs idő minden szakában találunk érdekes látnivalót. Kis-Ázsia, a Kaukázus, Közép-Ázsia, Japán, Észak-Amerika hegyeinek növényei adnak itt egymásnak randevút. Már a hó alatt nyílik a fekete hunyor (Helleborus niger) és a téltemető (Eranthis hiemalis). Később a kökörcsin (Pulsatilla) fajok lila, borvörös, fehér puha virágcsomói jelennek meg. Sárga ternyék (Alyssum), ibolyaszín pázsitviolák (Aubrietia), fehér ikravirágok (Arabis) tömegei virítanak, odébb az árlevelű lángvirág (Phlox subulata) színfoltjai vonják magukra a figyelmet.
Kora tavasztól kankalinok (Primula) sok szép faja virágzik, később a szegfűk (Dianthus) illatoznak, tűzgyöngyvirágok (Heuchera), haranglábok (Aquilegia) kecses virágai integetnek, enciánkék tárnicsok (Gentiana) pompáznak. A fák lombjai alatt árnyékliliomok (Hosta) nagy, dekoratív levelei látszanak, és több érdekes erdei aljnövény bújik meg. Itt találjuk a bizarr megjelenésű kínai podofillumot (Podophyllum emodi) és a gesztenye levelű rodgerziát (Rodgersía aesculifolia) is. Lehetetlen minden növényt felsorolni, de valamennyiük mellett kis tábla van, melyen elolvasható a neve. A ritka vagy igényes, alpesi, mediterrán és fagyérzékeny növények szépen fejlődő gyűjteménye védett helyen, a kerítésen belül, hidegágyakban nyert elhelyezést. A bekerített területen van az igen gazdag nőszirom (Iris) gyűjtemény is.

Akinek szűkös az ideje vagy fáradt, a burkolt sétányon továbbhaladva az Iker-tónál (32) álló páfrányfenyőkhöz (89) érkezik. Innen a kerti útmutatónk 33. oldalán található leírás vezeti tovább a kijáratig, bemutatva az útközben található érdekességeket.

Mi viszont térjünk vissza a bemutató üvegházhoz (51), és folytassuk utunkat a Sziklás-tó mögötti dombokon. A tiszafák között balra kanyarodó lépcsősoron – amely körül tavasszal a májvirág (Hepatica nobilis) kék virágai tűnnek elő – padokkal ellátott pihenőkre érkezünk. A pihenőkről kitűnő kilátás nyílik a tóra. Jobboldalt a sziklalépcsőkön mesterséges vízesés (55) csobogott alá. Fölötte a sötétzöld, tömött koronájú keleti lucnak (56, Picea orientalis) gyönyörű példánya áll. A sziklák közt, egy fatörzsön ritka, távolkeleti cserje az ötlevelű akebi (57, Akebia quinata) tekergőzik, látványosak hosszúkás bíborlila termései is. Körös-körül mindenütt a kis meténg (Vinca minor) takarja a talajt, fényes levelei közül tavasszal kék virágai kandikálnak. Az útszéleken a mahonia (Mahonia repens) szúrós örökzöld bokrai látszanak mindenfelé.

Tölgyek alatt sétálva hagyjuk hátunk mögött a Sziklás-tó körzetét. A lombok árnyékában érdekes hazai növényekre figyelhetünk föl. Több közülük a Dél-Dunántúl jellegzetes lakója. Ilyenek a tavasszal nyíló, zöld virágú, örökzöld levelű illatos hunyor (Helleborus odorus), fátyolszerűen finom virágú olasz müge (Asperula taurina) nagy csoportjai, a bársonyosan szőrös Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), vagy a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus). Ez utóbbi egy liliomfélék családjába tartozó törpecserje, amely szúrós leveleket formázó, sötétzöld ágain ősszel piros bogyókat érlel. Virágzáskor messziről érezni a medvehagyma (Allium ursinum) (kép1, kép2, kép3)erős illatát. A széles sétányon továbbhaladva, balra kocsányos tölgyek (Quercus robur, 58) árnyalta hangulatos tisztásra tekinthetünk le, jobbról erdei fenyves (Pinus silvestris) kíséri utunkat. Az útelágazásnál forduljunk balra, a kert régi és újabb telepítésű területének határán kanyargó úton haladunk. Balra kínai jegenyeboróka csoport (59, Juniperus chinensis ’Keteleri’) mögött idős, algériai jegenyefenyő (60, Abies numidica) látszik, majd lenyűgözően tekeredő ágú, vöröslő törzsű erdei fenyők (61, Pinus silvestris) alá érkezünk. A környező sűrű növényzet rejti a Ferenchalmot (62), melyet Vigyázó Ferencről nevezett el édesapja. A másik oldalon ritka ázsiai fák és cserjék változatos látványában gyönyörködhetünk. Itt nő például egy porcelánfehér termésű kínai berkenye (Sorbus discolor), a kasmiri gyöngyvessző (Sorbaria aitchisoni) nagy virágfürtjeivel, vagy a bunge-sárgafa (Zanthoxylum simulans), amely aromás illatáról és jókora töviseiről ismerszik meg.

Mindig jobbra tartva végül a Nagy-tó mellé lyukadunk ki. Jobbra kanyarodva a patak mentén sétáljunk tovább. Idős jegenyegyertyánok (63, Carpinus betulus ’Fastigiata’), vérbükkök és tornyostölgyek lombjai közt a tó sima tükrét pillantjuk meg. A domboldalban még mindig ázsiai növények követik utunkat. Említsük meg közülük a távolkelet iparművészetében oly nagy szerepet játszott, de mérgező lakkfát (64, Rhus verniciflua), vagy a februárban virágzó kimonantuszt (Chimonanthus praecox). Tövises ágain hozza virágait majd illatos sárga gyümölcseit a kínai díszbirs (Chaenomeles lagenaria var. cathayensis).

Jobboldalt a dombon szép, tágas nyiladék van (65), szélén sokféle fenyővel. Alján terebélyes kocsányos és vörös tölgyek (66, Quercus robur és Quercus rubra) és a bájos szomorú gyertyán (67, Carpinus betulus ’Pendula’) ragadják meg tekintetünket. Néhány lépéssel odább, jobbra egy himalájai selyemfenyő (68, Pinus griffithii) csüngeti hosszú, hamvas tűit bódító illatú kínai orgonáktól (69, Syringa chinensis) körülvéve.

Elérve a patak hídját, megint teszünk egy kis kitérőt, és belátogatunk az Örökzöld-szigetre (70). Kellemes pihenést igérő padok bújnak itt meg, mellettük kínai borókák (Juniperus chinensis) állnak őrt. Sokan megcsodálják a süvegfenyöt (Picea glauca ’Conica’), amely nyírás nélkül is szabályos, kúp alakú koronát növeszt. A lawson-hamisciprus (Chamaecyparís lawsoniana) szép kerti változatai, amerikai vörösfenyő (Larix laricina), babérmeggy (Prunus laurocerasus) alkot itt sok más örökzölddel változatos együttest. A sziget hídjával átellenben karcsú koronájú gyantásciprus (71, Libocedrus decurrens) emelkedik ki a tiszafák közül.

Visszajőve, a patak hídján induljunk tovább a széles főúton felfelé a domboldalban. Ismét újabb telepítésű kertrészleten haladunk, ahol lombhullató fák és cserjék nagy változatosságában gyönyörködhetünk, sok közülük egyedül csak itt található az országban. Az ismertebbek és feltűnőbbek közül megemlítjük a jobbra látható különlegesen rovátkolt kérgű maack-loncot (72, Lonicera maackii), a baloldalon tavasszal a Carles-bangita (75, Viburnum carlesii), nyár elején csodaszép színfolt a szépségcserje (73, Kolkwitzia amabilis) rózsaszín, és a korai lepkecserje (74, Buddleia alternifolia) lila illatos virágözöne. Az út mentén kétoldalt többek közt különféle borbolyák (Berberis) és kelet-ázsiai juharok (Acer) csoportjait láthatjuk.

Nemsokára a növényföldrajzi beosztású sziklakerthez (76) érkezünk. A nyugat-mediterrán csoportban a beültetett növények közül a Földközi-tenger melléki levendula (Lavandula angustifolia), orvosi zsálya (Salvia officinalis) és az izsóp (Hyssopus officinalis) a legismertebbek, mint ősi gyógy- és fűszernövények is. Fölötte, a kelet-mediterrán részben, szárazságtűrő fajok díszlenek. A sziklakert csúcsán a Balkán gazdag flórájából mutatunk be néhányat, többek között a jellegzetes balkáni szegfűket (Dianthus petraeus, Dianthus pinifolius), a rovarporvirágot (Chrysanthemum cinerariaefolium), isztriai és dalmát harangvirágokat (Campanula), s a Haberle Károlyról elnevezett kelet-balkáni Haberlea rhodopensis-t. Alatta a Keleti- és Nyugati Alpok növényvilágának képviselőivel találkozunk. Itt virít a hússzínű hanga (Erica carnea), a havasi len (Linum alpinum), az alpesi napvirág (Helianthemum oelandicum ssp. alpestre), fekete hunyor (Helleborus niger), a szártalan bábakalács (Carlina acaulis) (kép1, kép2) a különböző kövirózsák (Sempervivum) és szegfűk társaságában. Folytatásként ismerős virágokkal találkozunk, az Északi- és Keleti-Kárpátok bennszülött növényei üdvözölnek bennünket, mint a gyönyörű kék színű kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), a sziklák királya, a havasi gyopár (Leontopodium alpinum), a szép felvidéki és erdélyi szegfűk, az aranysárga virágú tavaszi hérics (Adonis vernalisi). Felsorolni is nehéz lenne a sok növényt, mert ezt a viszonylag csekély kiterjedésű sziklakertet is mintegy 500 faj népesíti be.

Amerre a főútvonal és sétánk is vezet, a dombokon díszalmák (Malus) japáncseresznyék (Prunus serrulata és Prunus yedoensis) ontják májusban fehér, rózsaszín, lila, piros, halványsárga, telt és egyszerű virágaikat. Ezek a növények nagy számban képviseltetik magukat a gyűjteményben. Az út mellett megcsodálhatjuk a lila ősi lombszínű, puhán szőrös Nikko-juhart (77, Acer nikoense), a hatalmas levelű császártölgyet (79, Quercus dentata) vagy a Hetzi-boróka (78, Juniperus media ’Hetzi’) elterülő szürkéskék bokrát.

A tudományos kutatás céljait szolgáló, 5,75 ha területű kísérleti tér (80) felé ágazó baloldali út elhagyása után ismét nagyobb tisztásra érünk. Szabályos ágyásokban itt foglal helyet az egynyári kerti virágok bemutatója (82).



Nagy változatosságban nyílnak itt május végétől az első őszi fagyokig, a hazánkban is megvásárolható magvakból felnevelt virágok. Elragadó kilátás nyílik innen, a Nagy-nyiladékon (65) át a Nagy-tóra (23). A nyiladék sarkán tavasszal korán zöldbe boruló kínai jegenyenyárak (83, Populus simonii ’Fastigiata’) állnak. A tisztás déli és nyugati oldalát örökzöld növények (84) koszorúzzák. Itt találjuk például a karcsú szerb lucot (Picea omorica) a Mandzsúriától Észak-Japánig honos jedo-lucot (Picea jezoensis), tűik fonáka kékes színű. A hajlékony-fenyőnek (Pinus flexilis) ötösével álló, sötétzöld hamvas tűi vannak, az andalúziai és a nemes jegenyefenyő kerti változatai (Abies pinsapo ’Glauca’, Abies procera ’Glauca’) pedig igen mutatós, húsos, szürke tűleveleikkel tűnnek fel. A kanadai fehér lucok (Picea glauca) minden ősszel roskadásig vannak rakva apró tobozokkal. A nyiladék szélén állnak a narancsszín tobozú kínai Dávid-fenyők (81, Pinus armandii).

Induljunk tovább, és nemsokára elérjük az idős parkrészt. Míg odáig jutunk, jónéhány feltűnő szépségű növénnyel találkozunk, többek közt a keleti ámbrafával (85, Liquidambar orientalis), a szeszélyesen tekeredő ágú mogyoróval (86, Corylus avellana ’Contorta’), vagy a nagy fehér virágú visztériával (87, Wisteria floribunda ’Alba’). Néhány lépésen át keresztezve korábbi útvonalunkat a Sziklás-tó (48) keleti oldalán nagy tölgyek ányékában leereszkedünk a patakhoz. Közben balra egy kis nyiladékon ősszel a kikerics (Colchicum) lila virágaiban gyönyörködhetünk, ugyanitt a tóparton az úgynevezett magaskórós növénytársulás tagjai nőnek. A hídról jobbra a sellőt (44), balra a malmot (46) láthatjuk. A patakon túl hatalmas platánok (88, Platanus acerifolia) hámló törzsei villannak fel a lombok közt, majd terebélyes kocsányos tölgyek (Quercus robur) mellett felbukkan az Iker-tó (32). A tóparttól nem messze, a főútvonalba való becsatlakozásnál jobbkéz felől áll az egyik nevezetes távolkeleti szent fa, a páfrányfenyő (89, Ginkgo biloba) hím és női példánya. Legyező alakú levelei az őszi lombhullás előtt ragyogó sárgára színeződnek. Igen ősi növénytípus, rokonai már mind kihaltak a Földről. Mellette a tóparton tavasszal hófehér virágok borítják a kobusi liliomfát (90, Magnolia kobus).

Utunk idős, terebélyes fák lombsátra alatt vezet tovább. Balra az ezüstjuhar oltott, szeldelt levelű változatát (91, Acer saccharinum ’Wieri’) látjuk, távolabb, vele szemben durva kérgű, kanadai vasfák (92, Gymnocladus dioicus) hatalmas, összetett levelei vetnek kellemes árnyékot. Nevüket kemény, nehéz, de iparilag nem értékes fájukról kapták. A vasfákat elhagyva balra egy rövid út végét a hajdani főbejárat gazdag díszítésű kovácsoltvas kapuja (93) zárja le, amelyet érdemes közelebbről is megtekinteni.

A főútvonalról ismét kitárul előttünk a Nagy-rét (18), amelyet az ellenkező oldalán már érintettünk. A szélére ültetett szép fák közül különösen figyelemre méltó a szomorú bükk (94, Fagus sylvatica ’Pendula’). Egy oszlopra keleti fafojtót (95, Celastrus orbiculata) futtattak, amelynek ősszel messziről feltűnnek sárga-piros termései. A közelben áll Vigyázó Sándor és Ferenc grófoknak, a kert hajdani alkotóinak és tulajdonosainak majd örökhagyóiknak a bőkezű mecénás hazafiaknak emlékköve (96).



Balra a Kutatóintézet központi épülete (24) áll, a hajdani udvarház, amely most az igazgatóságnak, laboratóriumoknak, tanácsteremnek ad helyet. Falát a háromkaréjú vadszőlő (97, Parthenocissus tricuspidata) díszíti. Az épület elöl gyönyörű kilátás nyílik a Nagy-réten át a Nagy-tóra és a mögötte húzódó dombokra. Az út menti idős fák közül a vérbükköt (26) és a vérjuharokat (25) már távolról megcsodáltuk, de érdemes megfigyelni a korai juhart (98, Acer platanoides), lombfakadás előtt mézillatú, zöldes virágok tömege borítja. Itt áll egy öreg virginiai boróka (99, Juniperus virginiana), illatos lila fája minden irányba kitűnően faragható, ezért fontos ceruzafa. A fekete dió (100, Juglans nigra) terebélyes koronájával, sárga őszi lombjával és öklömnyi, zöldburkú dióival hívja fel magára a figyelmet. Itt áll a kanadaiak híres növénye a cukorjuhar (102, Acer saccharum) is. Az épület terasza az egyre nagyobb közönséget vonzó nyáresti hangversenyek színhelye.

Érdemes a központi épület másik oldalához is elsétálni. A kocsifeljáró oldalán szép évelő és törpecserje kert fogad. Megnézhetjük a kínai törpeborókát (Juniperus squamata ’Prostrata’), a hamvas veronikát (Veronica incana), a kúszó madárbirset (Cotoneaster dammeri), a struccpáfrányt (Matteuccia struthiopteris) sok egyéb növény társaságában. A szemben látható érdekes, ritka fát, a szecsuáni mammutfenyöt (101, Metasequoia glyptostroboides) sokáig kihaltnak vélték, és csak kövületekból ismerték, mígnem 1941-ben élő példányaira is rábukkantak Kínában. Lombja ősszel élénk rozsdaszínűre változik, ilyenkor a legszebb szabályos koronája. Az elé ültetett fás bazsarózsa (Paeonia suffruticosa) viszont május-júniusban nyitja ékességét, arasznyi átmérőjű borvörös virágait. A Kutatóintézet Gazdasági Osztályának udvara (104) felé ágazó utat balról magunk mögött hagyva, egyik oldalon öreg, odvas nyugati ostorfák (105, Celtis occidentalis), másik oldalt sűrű tiszafa és puszpáng (Buxus sempervirens) állomány, mellettük néhány fiatal magyar tölgy (103, Quercus frainetto) kísér bennünket, míg ismét a kert nagyméretű térképéhez (5) nem érünk. A térkép mögött különféle hársfák fiatal példányaiból álló csoport növekszik (106). A Tornácosház mögött álló néhány amerikai kőrist (107, Fraxinus americana) különleges bordó-sárga őszi lombszínéért érdemes megtekinteni. A kőrisek lombja alatt pihenőhely (108) várja a sétából fáradtan megtért látogatót.

Természetesen ez a rövid tájékoztató nem foglalkozhat az egész terület és az összes növény ismertetésével. A legérdekesebbek is nagy terjedelmet igényelnének. Útvonalunkon igyekeztünk jó áttekintést nyújtani a kertről, de aki érdeklődik a ritka fák és cserjék iránt, járja be az eddigiek során nem érintett kisebb utakat is, amelyek további nagyszámú látnivalót kínálnak.

A gazdag növényanyag az év különböző szakaiban, hétről-hétre, napról-napra más látnivalót nyújt. Április-májusban a sziklakert és az évelők, május-júniusban a fák és cserjék virágoznak tömegesen. Október közepétől viszont az ősz színpompájában gyönyörködhetünk.

Botanikai Tanséta
2007 szeptemberében megnyílt a Botanikai Tanséta , melynek 8 állomása néhány növénytani alapfogalmat és egy-egy Linné által leírt növényt illetve Linné botanikai tevékenységét mutatja be. A látogatók a kert térképén jelölt útvonalon keresztül juthatnak el az állomásokhoz, ahol a kert nevezetes és érdekes növényei szolgálnak a táblán leírtak mellé, élő illusztrációul. Felnőtt és gyerek látogatóink nemcsak a növényeket ismerhetik meg, de például az első állomáson kiderül, hogy az örökzöldek váltják-e a levelüket, s vannak-e fenyők, melyek télire lehullatják lombjukat. A második állomáson megtudhatjuk, hogy fa-e a „banánfa”, mik azok a rácscserjék, és melyek a Föld leghatalmasabb élőlényei. A harmadik és negyedik állomáson egy-egy ősi, sok millió éve virágkorát élt fa mutatkozik be, s arról is olvashatunk, hogy hogyan lélegzik a vízben álló mocsárciprus és Linné 250 éve mi alapján csoportosította a növényeket. Az ötödik megállónál kertünk egyik legidősebb fájának számolhatjuk meg az évgyűrűit, majd a hatodik állomáson kiderül, hogy miért különc növény erdeink örökzöld liánja, a borostyán. A hetedik állomáson a „fák bőréről” olvashatunk sok érdekességet, többek között azt is, hogy a leleményes ember mi mindenre használja azt. A nyolcadik megálló a növények életében rendkívül fontos illóolajok kapcsán, a gyógy- és fűszernövényeket mutatja be, mindezt természetesen élő növények közreműködésével.

 

Veszprém a királynék városa

Várjuk szeretettel
nyári programjainkkal,
megújult belvárosunkkal!